Egész életemben azt hittem, hogy a legfontosabb mérkőzéseket a teniszpályán játsszuk.

Később azonban rájöttem, hogy a legnehezebb és sokszor legveszélyesebb  ellenfeleink bennünk élnek. 

Voltam a világ tetején. Játszottam a legjobbak ellen. Éltem Amerikában. Olyan emberekkel találkoztam, akiket milliók ismernek.

Kívülről úgy tűnt, mindenem megvan.

Belül azonban egy egészen más történet zajlott. És  akárhonnan nézem, ez volt a valóság. Az én valóságom.

Ez a történet a sikerről és az összeomlásról szól.

A csúcsokról és a mélységekről.

A valóságról, a tudatról, az emberi elme határairól és azokról a kérdésekről, amelyekre egy életen át kerestem a választ.

Nem sport könyvet írtam és még csak nem is hagyományos életrajzot.

Ez egy utazás a reflektorfény mögé.

Oda, ahol már nem a győzelem számít.

Sokkal inkább az válik fontossá, hogy képes vagy-e szembenézni önmagaddal és meghallani azt a hangot, amely egész idő alatt benned volt. 

Mert nem csak a világhírű teniszező vagyok. Nem csak a mániás depressziós vagyok. Nem csak a Nagy Ő vagyok. Ez mind vagyok.

Az ember vagyok.