Egész életemben azt hittem, hogy a legfontosabb mérkőzéseket a teniszpályán játsszuk.
Később azonban rájöttem, hogy a legnehezebb és sokszor legveszélyesebb ellenfeleink bennünk élnek.
Voltam a világ tetején. Játszottam a legjobbak ellen. Éltem Amerikában. Olyan emberekkel találkoztam, akiket milliók ismernek.
Kívülről úgy tűnt, mindenem megvan.
Belül azonban egy egészen más történet zajlott. És akárhonnan nézem, ez volt a valóság. Az én valóságom.
Ez a történet a sikerről és az összeomlásról szól.
A csúcsokról és a mélységekről.
A valóságról, a tudatról, az emberi elme határairól és azokról a kérdésekről, amelyekre egy életen át kerestem a választ.
Nem sport könyvet írtam és még csak nem is hagyományos életrajzot.
Ez egy utazás a reflektorfény mögé.
Oda, ahol már nem a győzelem számít.
Sokkal inkább az válik fontossá, hogy képes vagy-e szembenézni önmagaddal és meghallani azt a hangot, amely egész idő alatt benned volt.
Mert nem csak a világhírű teniszező vagyok. Nem csak a mániás depressziós vagyok. Nem csak a Nagy Ő vagyok. Ez mind vagyok.
Az ember vagyok.